Aki az órán nem csak oktatott,
s aki belőlem embert faragott,
arra végtelen hálával gondolok.

Tali Gitta: Akire sokat gondolok

Folyton alakuló, gyorsan változó, gond-fellegekkel terhelt világunkban a pedagógus nap újra és újra megállásra kell, hogy késztessen minket. Megállásra és meggondolására annak, hogy mit is köszönhetünk pedagógusainknak, tanárainknak, oktatóinknak.

Bárhogy is nevezzük őket, elsősorban az állandóságért, a biztonság megteremtéséért kell köszönetet mondanunk nekik, akik hosszú éveken át biztatják, emberül élni, gondolkodni, kérdezni és felelni tanítják diákjaikat. Nap mint nap azért dolgoznak, hogy a rájuk bízott fiatalok megtanuljanak boldogulni a világban.

Minden ballagás komolyan elgondolkodtat annak sorsszerűségéről és felelősségteljességéről, ahogyan az ifjú lelkek tanáraikat kiválasztják és felkérik arra, hogy egészen addig kísérjék őket, míg érett gyümölcsökként lehullanak a fáról, azaz végleg kilépnek az iskola kapuján. És bár arcok, hangok, epizódok egymást kergetve suhannak át az életükön, egy dolog állandó és biztos – tanáraikra mindig emlékezni fognak.

Ezért a szó legnemesebb, legtisztább értelmében ünnepeljük mindnyájan pedagógusainkat és legyünk hálásak a bizonytalan világban általuk nyújtott állandóságért és biztonságért!

Tisztelt Pedagógusaink! Hálásan köszönjük!